Szakmai eredmények
D6.6. Szakpolitikai összefoglaló
Ez az elemzés egy rövid áttekintést nyújt annak az intézményi felmérésnek az eredményeiről és a hátrányos helyzetű gyerekekről,amely az Inclusion4Schools projekt partnerországai, Albánia, Bulgária, Magyarország és részben Szlovákia területén zajlott. Jelen dokumentum elsősorban a felmérés során feltárt párhuzamokra és hasonlóságokra fókuszál, mivel ezek a megállapítások alapul szolgálhatnak a jövőbeni közös szakpolitikai javaslatok kidolgozásához. A felmérés a projekt első munkacsomagjának 1.2. feladatának keretében, 2021. januártól októberig zajlott.
A szociális problémák kapcsán elterjedt az a leegyszerűsítő felfogás, miszerint az iskolának van a legnagyobb szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésében, hiszen a tanulás által javulnak a diákok foglalkoztatási esélyei, szociális és életvezetési készségei. Mindez túlzó elvárásokat támaszt az oktatási intézmények felé, hiszen a társadalmi egyenlőtlenségeknek több, egymást erősítő hatás nyomán alakulnak ki, melyekre az iskolának nincs ráhatása: ilyenek a területi egyenlőtlenségek, a kisebbségekkel szembeni előítéletesség, stb. Az iskolák összekapcsolása a helyi közösséggel, szülőkkel, és így jól működő helyi kisközösségek alakítása mégis ígéretes kezdeményezésnek tűnik.
Az Inclusion4Schools projekt előkészítésekor felmérést végeztünk a bevonni tervezett iskolák, önkormányzatok és civil szervezetek körében, Magyarországon, Albániában, Bulgáriában és Szlovákiában. Bár minden ország tiltja az oktatási szegregációt, a gazdaságilag elmaradott régiókban koncentráltan élnek szociális problémákkal küzdő családok, akik nagy arányban roma nemzetiségűek. Az ilyen módon szegregált iskoláknak nincs speciális tantervük, eltérően például a nemzetiségi vagy gyógypedagógiai intézményektől, bár az oda járó gyerekek nem „átlagos” szükségletűek.
Közös tapasztalat, hogy a megkeresett településeken sok család él mélyszegénységben. Az iskola világa tükrözi a körötte lévő település társadalmi összetételét és kulturális hozzáállását. Ha az egyik iskoláról elterjed, hogy „roma iskola”, a többségi csoportból elvétve kerülnek oda gyerekek. Az iskola kevesebb forrásban részesül, elszigetelődik a helyi közösségtől, és kevés támogatásra számíthat a kirekesztett és alulképzett szülőktől. Ezen iskolák belső erőforrásai a pedagógusok, akik általában elkötelezettek, szociálisan érzékenyek, nyitottak a gyerekek problémái iránt, és tudatosan keresik a fejlesztési, fejlődési lehetőségeket. Az iskoláknak több forrásra, módszertani támogatásra lenne szükségük, szeretnének több tanórán kívüli tevékenységet szervezni, valamint erősíteni a kapcsolatukat a szülőkkel és a helyi közösséggel.