Szerző: RCISD
04.08.2021
Hírek
Az Inclusion4schools első tapasztalatai: Albániában a tanároknak kell összeszedniük a gyerekeket minden reggel, hogy iskolába vigyék őket
Az Inclusion4Schools 2020. november 1-jén indult útjára az Európai Unió Horizon 2020 projektjének szárnyai alatt, négy ország szervezeteinek részvételével: Albániából, Bulgáriából, Szlovákiából és Magyarországról. A kezdeményezés célja az oktatásban tapasztalható szegregáció és egyenlőtlenségek felszámolása, különböző pedagógiai módszerek népszerűsítése, tudásmegosztás és közösségi hálózatok szervezése révén.
Idén nyáron a négy ország csapatai közül Albánia szervezte meg az első találkozókat a partneriskolák képviselőivel. Az első tapasztalatok rámutattak a mélyszegénységben élő gyermekek oktatási helyzetének aggasztó valóságára.
“Albániában, a romák és az egyiptomiak* többségének a legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy egyáltalán iskolába járassák a gyermekeiket. Az, hogy aztán iskolában is tartsák őket, egy külön történet.” – mondta Envina Xhemi – az Inclusion4Schools albániai projekt koordinátora. Azt is hozzátette, hogy jellegzetes mintázatokra figyeltek fel az iskolalátogatások során: az iskolaigazgatók rendre arról számoltak be, hogy “a tanároknak minden reggel fel kell keresniük azokat a táborokat, ahol a roma és egyiptomi családok élnek, hogy a gyerekeket felkeltsék, és vigyék magukkal az iskolába”. Ezeknek a gyerekeknek általában nincs mit enniük otthon, nem tisztálkodnak, és nincsennek megfelelő ruháik, ami azt jelenti, hogy az iskola dolgozóinak kell a tanulók alapvető szükségleteit kielégíteniük, ahelyett, hogy az oktatás minőségére tudnának összpontosítani. Ezekre az iskolák fel vannak készülve: saját készleteik vannak például ruhákból, hogy a rászorulókon segíteni tudjanak.
“A iskolai dolgozók küldetése túlmutat a tanításon,” – tette hozzá Envina Xhemi, hangsúlyozva, hogy a hatóságok részéről az infrastruktúra és az alapvető erőforrások biztosításának hiánya jelenti a legnagyobb problémát az iskolák számára. Annak ellenére, hogy az igazgatók kiemelték, hogy inkább infrastrukturális fejlesztésekre lenne nagyobb szükségük, mint egy újabb módszertani támogatásra, együttműködőnek és lelkesnek bizonyultak az Inclusion4Schools projektben való részvétellel kapcsolatban.
Albániában huszonhárom iskolát választottak a projektbe abból a kétszázötvenhat iskolából, amelyek megfeleltek a partnerintézményekkel szemben felállított kritériumoknak, melyek között szerepelt, hogy a szegény, társadalmilag kirekesztett roma és egyiptomi közösségekből származó, veszélyeztetett diákokkal foglalkozzanak. Másrészt, az is fontos szempont volt, hogy ezek az oktatási intézmények rendelkezzenek már valamilyen kipróbált jó gyakorlattal, és némi tapasztalattal a projektmunkában kormányzati szervekkel, civil szervezetekkel, a helyi közösséggel, szülőkkel és egyéb releváns csoportokkal.
A kézzelfogható eredmények elérése érdekében az albán koordinátorok igyekeztek iskolaklasztereket létrehozni, vagyis földrajzilag egymáshoz közelálló oktatási intézmények csoportjait kialakítani, Észak, Dél- és Közép-Albániában. Ez a módszer lehetőséget ad a helyi közösségek felkutatására, mozgósítására, a köztük lévő együttműködés ösztönzésére, melynek hosszú távú eredményeként önszervezővé válhatnak. Bár nem minden iskola kerülhetett be a projektbe, a koordinátorok megpróbálják a többi iskola helyzetét is nyomon követni és a projekt keretében létrehozandó iskola-hálózatokba integrálni.
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy az UNESCO friss jelentése szerint Albániában az egyik legmagasabb a társadalmi szegregáció az iskolákban az egész Nyugat-Balkánon és Kelet-Európában. Az összes vizsgált országban messze a romák voltak a legkiszolgáltatottabb és legmarginálisabb csoport. A jelentés szerint a balkáni roma, askáli és egyiptomi fiatalok mintegy 60%-a nem jár középiskolába.
Az I4S albán koordinátora arra is rávilágított arra, hogy az, hogy egy iskola szegregálódik-e, nem máson múlik, mint az intézmény hírnevén. Nagy gondot okoz ugyanis, ha egy iskola úgy híresül el, hogy “csak romák”, vagy “csak egyiptomiak” járnak oda, mivel így a többség hajlamos eleve elkerülni ezeket az iskolákat. Annak ellenére, hogy az albán jogszabályok nem teszik lehetővé a szabd iskolaválasztást, – a gyerekek kötelesek abba az iskolába járni, amelyik földrajzilag a legközelebb van hozzájuk –, a szülők megtalálják a módját, hogy más iskolákba írassák be gyermekeiket.
Ez a téma azonban rendkívül érzékeny a központi kormányzat számára. Így az iskolák szegregáltnak nyilvánítása azzal a kockázattal jár, hogy bezárhatják az adott intézményt. Mivel a diszkrimináció elleni kormánybiztos ezekről az esetekről rendszeresen jelentést készít, amennyiben okot találnak arra, hogy egy iskolát szegregáltnak minősítsenek, valószínűleg intézkedéseket tesznek az iskolák bezárására. Ugyanakkor: “Ha ezeket az intézményeket bezárják, a gyerekek egyáltalán nem fognak részt venni a közoktatásban. Az iskolák bezárása helyett inkább a szegregáció megszüntetésére kellene megoldást találnunk.” – mondta Envina Xhemi.
A szegregáció és az egyenlőtlenségek meglehetősen összetett társadalmi jelenségek, az általános gazdasági nehézségek, a központi kormányzati fejlesztési programok hiánya és a kulturális különbségek is szerepet játszanak a folyamatokban. A gazdasági nehézségek miatt, például a roma szülők hajlamosak arra, hogy a tanulmányaik befejezése előtt férjhez adják gyermekeiket, mert nem tudják őket ellátni, etetni, és éppen ezért el is várják a gyerekeiktől, hogy hagyják ott az iskolát, és helyette pénzt keressenek. Nagy akadályt jelent az is, hogy a szülők nem úgy tekintenek az oktatásra, mint lehetőségre, hogy gyermekeik kitörjenek a mélyszegénységből. Ezért a szülők bevonása a projekt sikerének a kulcsa lehet. Emellett a többségi társadalomhoz tartozó szereplők megszólítása is kulcsfontosságú – tette hozzá Envina Xhemi.
Hamarosan akár pozitív változásokra is sor kerülhet, mivel az albán kormány egy új, e-Albánia nevű elektronikus beiratkozási rendszert tervez bevezetni. Az igazgatók úgy vélik, hogy ez a rendszer lehetővé teszi a gyermekek jobb elosztását, és mérsékli majd egy adott csoport koncentrációját egy iskolában. Mivel azonban a roma közösség gyakran változtatja lakóhelyét, kihívást jelenthet, hogy nem ugyanabban a körzetben élnek ténylegesen, ahová beíratják gyermekeiket, ami további nehézségeket okoz majd a kisebbségek oktatásában.
”Xhezmi Delli” iskola igazgatója, Anila Keci
Denisa Babasuli A gyermekvédelmi iroda képviselője
a 3. számú önkormányzati közigazgatási egységben, Tirana
Envina Xhemi Zavalani- projektcsoportvezető Albánia
Olgerta Shkurti Albert Greca – projekt munkatárs Albánia
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
*A romák és az egyiptomiak két különböző etnikumot alkotnak. Albániában a romák saját nyelvüket használják, és életmódjuk különbözik a többségi albán lakosságétól, míg az egyiptomiakat nehezebb így azonosítani. Az egyiptomiak integráltabbnak tűnnek. A romák és egyiptomiak integrációjára vonatkozó nemzeti stratégián belül általában együtt kezelik őket.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Ha szeretnéd figyelemmel kísérni az Inclusion4Schools tevékenységét, és még többet szeretnél megtudni az oktatási szegregáció és egyenlőtlenségek témájáról, vagy bekapcsolódnál a szakmai diskurzusba kövess be Facebook.