Hírek

Inkluzív iskolák Bulgáriában – jelenlegi gyakorlat és jövőbeli lehetőségek

Július 7-én “Inkluzív iskolák Bulgáriában” címmel nemzeti konferenciát tartottak Szófiában. A konferenciát a C.E.G.A. Alapítvány, az Inclusion4Schoolsnemzetközi projekt bolgár partnere szervezte. A projektet az EU Horizon2020 programja finanszírozza. A projekt keretében magyar, bolgár, albán és szlovák felsőoktatási intézmények, kutatóközpontok és civil szervezetek működnek együtt. A projekt az oktatási rendszer szegregáló modellje és az egyenlőtlenségek rendszerszintű újratermelődése ellen küzd az elszigetelt iskolákban és közösségekben. Fő tevékenységei között van olyan mintaprogramok fejlesztése, amelyek elősegítik a párbeszédet az iskolákat körülvevő közösséggel, bevonva a tanulókat, tanárokat, vezetőket és más oktatási szakembereket, ahogy a szülőket, kulturális és szociális intézményeket is.

Ezzel a megközelítéssel és a négy partnerországban végzett munkával, az Inclusion4Schools projekt eltér a két másik Horizon projekttől, amely az oktatás felől közelítve küzd a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, mivel azok elsősorban a kutatásra fókuszálnak “PIONEERED” and “SMOOTH”. Ezeket a konferencia elején Dr. Kardon Béla mutatta be (Regional Center for Information and Scientific Development, Hungary). Felhívta a figyelmet arra, hogy az Inclusion4Schools egy “szokatlan” európai projekt, mivel minden partner, a koordináló szervezetet is beleértve, az úgymond “új”, 2004 után csatlakozott EU tagországokhoz tartozik, és Albánia még a csatlakozási folyamat elején jár.

A konferencia második része a bolgár integrációs politikát mutatta be. A témát Dr. Lalo Kamenov vezette fel, az Etnikai Kisebbséghez tartozó Gyermekek és Fiatalok Oktatási Integrációs Központjának vezetője. 2003 óta figyelemmel kísérte a szakpolitika változásait ezen a területen, és megállapította, hogy kezdetben az integrációról, míg ma az inklúzióról beszélnek. Dr. Kamenov hangsúlyozta, hogy fontos megkülönböztetni az oktatási integrációt és az interkulturális oktatást, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy ezen elképzelések nem megfelelő használata sajátos diszkriminációt eredményez, ahol az oktatási rendszer sajátos nevelési igényűként kezel gyermekcsoportokat pusztán az etnikai hovatartozásuk miatt. Ezek a példák egyre ritkábbak, de még mindig léteznek.

Siika Chavdarova professzor a “St. Kliment Ohridski” Szófiai Egyetemről folytatta az eszmecserét az interkulturális pedagógia és az oktatási integráció metszéspontjairól és különbségeiről, bemutatva, hogy mindkét forma jól körülírt a szabályozásokban, de a gyakorlati alkalmazásuk terén nehézségek keletkeznek. Felidézte, hogy a nyilvánvaló előítéletek mellett, amelyek könnyen és azonnal felismerhetők, nem feledkezhetünk meg a rejtett előítéletekről, és ezek jelentik a legnagyobb problémát az oktatási rendszer szereplői számára. Azt is hangsúlyozta, hogy az interkulturális oktatás mindig kölcsönös és nem egyoldalú folyamat, amely egy osztályteremben több formában is megvalósulhat, és a tanárok nem korlátozhatják magukat néhány, a szabályzatokban meghatározott témában tartott órára, hanem más foglalkozásokba is bele kell szőniük a témát.

Youif Nunev professzor a Veliko Tarnovoi “Szt. Cirill és Szt. Metód” Egyetemről ismertette munkadefinícióját a két koncepcióról, melynek értelmében az inkluzív oktatás feladata, hogy hasonlóvá tegye az oktatási intézményeket a gyermekek családi környezetéhez, míg az interkulturális oktatásnak foglalkoznia kellene minden gyermek etnikai integritásával. Nunev professzor ismertette a kutatását Sliven városáról. Az oktatási szakemberek 90%-a nem differenciált az interkulturális és inkluzív pedagógia között, és a tanárok egy jelentős része klisék mentén gondolt roma diákjaira, ezen közösségek történetének és belső felépítésének ismerete nélkül. A másodlagos szegregáció szintén jelentős probléma, és ez okozza, hogy a szülők kiveszik a gyermeküket a túlnyomórészt roma gyermekek által látogatott iskolákból, attól való félelmükben, hogy az ilyen iskolák színvonala alacsony és “alig tanulnak”.

A rendezvény végén roma aktivisták, tanárok, iskolavezetők, szociális munkások, mediátorok, kutatók és más szakemberek megosztották tapasztalataikat. Záróbeszédében Dr. Rumyan Sechkov megjegyezte, hogy többször előkerült a terepmunka szükségessége és hasznossága, amely biztosítja a napi kapcsolatot az oktatási rendszer valamennyi résztvevője között.